A szilárdtestalapú tárolás korábban megfizethetetlenül drága volt, és a szűkös kapacitások hátráltatták, de a piac az utóbbi időben beérett. Az SSD-k ma már életképes alternatívái a merevlemezeknek, köszönhetően az alacsonyabb áraknak, a nagyobb kapacitásnak és a gyorsabb sebességnek.
Ez a technológiai világ gyorsan változó része, ami azt jelenti, hogy a gyors innováció a norma. Az SSD-kben jelen lévő új technikák és technológiák azt jelentik, hogy sok mindenre kell figyelni meghajtó vásárlásakor – ez minden bizonnyal bonyolultabb, mint a merevlemez kiválasztása.
Emlékek készítése
A flash memória chipek alkotják az SSD nagy részét, és az ezen a területen elért fejlődés a legnagyobb hatással van a vásárolt meghajtók teljesítményére és élettartamára.
A legújabb technológiai fejlesztést májusban mutatta be a Samsung, a 3D V-NAND formájában. Ez nagy változást jelent az SSD-memória felépítésében: a tranzisztorok hagyományos vízszintes rétegekbe történő telepítése helyett ez a meghajtó függőlegesen is egymásra rakja őket.
Ez a változás azt jelenti, hogy a Samsung sokkal több tranzisztort tud bepakolni a gyártási folyamat zsugorítása nélkül, így a NAND nem szenved a teljesítmény-csökkenéstől, a jelenlegi szivárgásoktól és a kisebb folyamatcsomópontokhoz kapcsolódó magasabb költségektől.
A 850 Pro 40 nm-es eljárást alkalmaz – ez archaikusan hangzó választás a más kereskedelmi meghajtókban használt 20 nm alatti lapkákhoz képest –, de ez vitás, ha a Pro függőleges elrendezése azt jelenti, hogy a Samsung számára az extra hely luxusa van.
Ez az innováció azt jelenti, hogy a Samsung végre megszabadul a kisebb folyamatok üldözésének bilincseitől. Ez az SSD-fejlesztés útja évek óta, a nyilvánvaló hátrányok ellenére: a kisebb csomópontok jobb teljesítményt jelentenek, de nagyobb követelményeket támasztanak a komponensekkel és csökkentik a tartósságot. Ezen okok miatt más cégek, köztük az Intel, már ugyanazon az úton haladnak, hogy javítsák a tárolási hiányosságokat.
Sejtosztódás
A modern SSD-k flash-memóriája három típusból áll: SLC, MLC és TLC. Ezek a betűszavak a NAND memóriát alkotó cellákban tárolt bitek számát írják le, a különböző meghajtókban használt egy-, több- és háromszintű.
Minden NAND-típusnak vannak előnyei és hátrányai. Az egyszintű cellák rendelkeznek a legjobb tartóssággal és nyers sebességgel, de drágább az előállításuk, mivel minden NAND cella csak egy bitet tárol, így a tárolási sűrűség kisebb. Az SLC SSD-ket általában kritikus fontosságú számítógépekhez használják, amelyek hatalmas mennyiségű adatot olvasnak és írnak.
A következő lépés, az MLC, cellánként két bitet tárol. Ez olcsóbbá teszi az SLC-vel megegyező kapacitású meghajtók gyártását, de a hosszú élettartam gátolja.
Az egyes cellákban lévő bitek megnövekedett száma azt jelenti, hogy nehezebb megkülönböztetni az állapotokat, ami csökkenti az állóképességet: atomi szinten a magasabb feszültségek és a töltésszint gyakoribb változása miatt a cellák belsejében lévő szilícium-oxid szigetelés leépül. gyorsabb ütemben.
A háromszintű cellák még tovább növelik a kapacitást és csökkentik a költségeket, de a teljesítmény és az állóképesség tovább csökken. Ezek a hátrányok azt jelentik, hogy az MLC és TLC meghajtók nem alkalmasak intenzív munkaterhelésre, de elegendő kitartást és teljesítményt nyújtanak otthoni és játékrendszerekhez – és általában olcsóbbak.
A flash memóriavezérlők kezelik a NAND cellák és a számítógép többi része közötti interakciókat. Nem csak a fájlolvasást és -írást kezelik, hanem a meghajtó karbantartási és tisztítási eljárásait is.
Sok SSD-gyártó külső cégektől szerzi be a vezérlőket. A Marvell folyamatosan népszerű, és a vezérlőket gyakran egyedi firmware erősíti meg, amely lehetővé teszi a meghajtó teljesítményének különböző területeinek hangsúlyozását.
Más cégek saját szilíciumot fejlesztenek ki. A Samsung saját maga gyártja a hárommagos MEX alkatrészeket, az Intel pedig saját gyártású vezérlőket is gyárt.
Csatlakozzon
Minden modern SSD a jelenlegi SATA III szabványt használja a számítógéphez vagy laptophoz való csatlakozáshoz, és a maximális 6 Gbit/s átviteli sebessége elegendő a fogyasztói alkalmazásokhoz. De ez is a változás felé halad, és hamarosan az újabb csatlakozók is felválthatják a SATA-t.
A legkiemelkedőbb jelenleg az mSATA, amely már sok laptopban és a legtöbb csúcskategóriás alaplapon megtalálható. Ez egy SATA III interfész, de ami döntő jelentőségű, egy kis helyre van beszorítva – a csatlakozó vékonyabb, mint egy SATA-dugó, maguk a meghajtók pedig többszörösek, mint a normál SSD-k.
Rengeteg az mSATA szabvánnyal kompatibilis meghajtó, de még mindig korlátozza őket a SATA III maximális sávszélessége – ez a probléma egyre jelentősebb lesz, ahogy a NAND chipek gyorsabbak és olcsóbbak lesznek.
Egy új forma, az M.2 ezt úgy oldja meg, hogy a SATA Express interfészt – amely a SATA III-at és a PCI Express 3-at is támogatja – egy még kisebb csatlakozóba zsúfolja.
Maximális 16 Gbit/s átviteli sebessége meghaladja a SATA III-at, az M.2-es meghajtók pedig többféle hosszúságban és szélességűek lehetnek. Ha valami felváltja a SATA-t, akkor ez az.
Milyen nagy?
Ez azonban a jövőre vonatkozik. Feltéve, hogy ma vásárol, a legfontosabb szempont egyben a legbanálisabb is lehet: a fizikai méret. A manapság eladott 2,5 hüvelykes SSD-k többsége 7 mm vastag, de egy maroknyi még mindig a vaskosabb 9,5 mm-es. Előfordulhat, hogy ezek a vastagabb meghajtók nem férnek be olyan laptopokba, amelyek csak a vékonyabb részeket fogadják.
Vessen egy pillantást a doboz belsejébe is. Egyes meghajtókhoz távtartók tartoznak a 7 mm-es meghajtók 9,5 mm-es rekeszbe illesztéséhez, míg mások adapterekkel rendelkeznek, így az asztali számítógép 3,5 hüvelykes merevlemez-rekeszébe telepíthetők.
Ellenőrizze a garanciát is. Egyes SSD-k, például a Samsung 850 Pro, bőkezű tíz évre szóló ajánlatokkal érkeznek, de a megfizethetőbb SSD-k gyakran két-három éves lefedettséggel is beérik.
Az utolsó dolog, amit ellenőriznünk kell az SSD vásárlása előtt, az a tartóssági besorolás. Az állóképességet gigabájtokban vagy terabájtokban mérik, és ezek a mérések azt mutatják, hogy mennyi adatot lehet a meghajtóra írni, mielőtt az meghibásodna.
A gigabájtban megadott élettartam-besorolás általában a meghajtóra naponta írható adatmennyiséget jelzi, míg a terabájtos besorolás azt jelzi, hogy mennyi adat írható a meghajtó élettartama alatt – a jótállási időszak alatt.
Ezek a számok vadul változnak. Az olcsó Crucial MX100 szerény 72 TB-os, míg az olcsóbb Samsung 850 Pro 150 TB-ra van besorolva.
Mindkét adat bőven elegendő a tipikus fogyasztói gépekhez, de érdemes odafigyelni az intenzív olvasási és írási folyamatokkal foglalkozó munkarendszerekben.
Melyik a legjobb SSD a piacon? Vélemények
1. Samsung 850 Pro 256 GB
Ár felülvizsgálatkor: 138 GBP ÁFA-val
A piacvezető Samsung innovatív memóriachipeket használ pusztító hatással. Kattintson ide a teljes értékelésért.
2. SanDisk Ultra II 240 GB
Ár felülvizsgálatkor: £80 ÁFA-val
Az ár és a teljesítmény közötti éles egyensúly biztosítja, hogy ez egy kiváló költségvetési meghajtó. Kattintson ide a teljes értékelésért.
3. Samsung 850 Evo 250GB
Ár felülvizsgálatkor: £110 ÁFA-val
Finom középkategóriás SSD a Samsungtól. Ugyanazt a 3D V-NAND technológiát használja, mint a 850 Pro, de lényegesen olcsóbb. Kattintson ide a teljes értékelésért.
A többi közül a legjobb
4. Fujifilm HQ-PC 256GB áttekintés
Ár felülvizsgálatkor: 108 GBP áfával
A Fujifilm fotócég első lépése az SSD-k terén nem hazai gyártású rész. Ez egy újracímkézett Toshiba meghajtó, amely 19 nm-es MLC NAND-ot alkalmaz. A HQ-PC a legtöbb AS SSD-tesztben átlagos kijelzőt adott, és az egyes ATTO-tesztekben nyújtott jó teljesítményét aláásta a máshol elért közepes sebesség.
Az üllőben a Fujifilm 518 MB/sec szekvenciális olvasási sebessége ésszerű volt, de a kis fájl teljesítménye csorbát szenvedett – több általunk futtatott tesztben jóval az átlag alatt volt. A HQ-PC legjobb teljesítménye a hosszabb távú teszteken volt. 5475-ös Iometer-eredménye közel állt a kiváló Samsung 850 Pro-hoz, a PCMark8-as 4991-es eredménye pedig ugyanilyen lenyűgöző volt.
A 110 GBP-os ára azonban sokat kell fizetni az ilyen inkonzisztens teljesítményért. Egy jobb középkategóriás fogadás a Samsung 850 Evo.
5. Kritikus MX100 256GB áttekintés
Ár felülvizsgálatkor: 80 GBP áfával
A Crucial 80 GBP-os meghajtója 31 penny/GB-on működik, és ezzel a mértékkel ez a legolcsóbb SSD itt; az alacsony ár azonban nem zárta ki az innovációt. Ez az első általános fogyasztói SSD, amely 16 nm-es NAND-ot használ – nem meglepő, hogy a meghajtót a Crucial anyavállalata, a Micron gyártja. Ez azonban kétélű fegyver, mivel a kisebb folyamat javíthatja a teljesítményt, de hatástalanságot is okozhat.
Az MX100 ügyesnek bizonyult a fájlok olvasása során, de az írás során akadozott: az AS SSD olvasási tesztjén a legmagasabb 519 MB/sec sebessége a csoport második legjobbja volt, de 332 MB/sec írási sebessége cserbenhagyta. Ez a minta megismétlődött az ATTO-ban is, ahol az MX100 majdnem elkapta a Samsungot olvasás közben, de lemaradt a nagyobb fájlok írásánál. Az Iometerben 1754-es teljes I/O-pontszáma volt a csoport legrosszabbja.
Az MX100 tehát olcsó, de a SanDisk majdnem olyan megfizethető, és a tesztjeink során konzisztensebb eredményeket produkált, tehát ez a kedvenc értékű SSD-nk.
6. AMD Radeon R7 SSD 240GB áttekintés
Ár felülvizsgálatkor: £110 ÁFA nélkül
Ez a meghajtó az AMD logót viseli, de a Toshiba tulajdonában lévő OCZ készítette. Barefoot 3 M00 vezérlőt használ, hasonlóan az OCZ SSD-iben lévő chipekhez, és a Toshiba 19 nm-es MLC NAND vakujához.
Az AS SSD szekvenciális olvasási üteme itt volt a legrosszabb, és ez a gyenge forma az ATTO-ban is folytatódott – az olvasási tesztek ebben a csoportban a leglassabbak közé tartoztak. Az R7 az írásteszteken felkapott: az AS SSD szekvenciális 497 MB/s-os írási sebessége a csoport harmadik legjobbja. Az írási sebességet azonban az inkonzisztencia akadályozza; Az ATTO legnagyobb fájlírási tesztjében az R7 533 MB/sec sebessége kiváló, de a legkisebb fájlok esetében a teljesítménye nagyon kiábrándító.
A legrosszabb azonban az ára: 110 fontért rossz ár-érték arány a kínált teljesítmény alapján.