Mennyibe kerül egy palack víz a Nemzetközi Űrállomáson?

A víz bolygónk egyik legbőségesebb erőforrása, a Föld felszínének nagyjából kétharmada víz alatt van. Bősége kritikus fontosságú a túlélésünk szempontjából, mivel az átlagembernek körülbelül fél gallon vizet kell meginnia naponta. Így mi – legalábbis a fejlett világban – csak egy csapra vagyunk a kész vízkészlettől. Már 99 pennyért vehetünk egy üveg vizet egy sarki boltban.

Lásd kapcsolódó

A

A Föld körül mindössze 17 100 mérföld/órás sebességgel keringő Nemzetközi Űrállomás (ISS) a legközelebbi sarokbolt körülbelül 230 mérföldre van, és nem éppen könnyű elérni. Nem lehet csak úgy kiugrani az ajtón, és bemenni a boltokba. Csak akkor, ha vákuumruhát visel, és nincs kéznél egy űrrakéta és leszállóegység.

Egy ilyen távoli és barátságtalan helyen élve a víz valamiféle árucikké válik az ISS fedélzetén, ahol körülbelül 10 000 USD-ba (körülbelül 7000 GBP) kerülhet egy palack víz. A perspektíva szempontjából egy adag víz 3000 dollárba (2000 GBP) kerül az ISS fedélzetén, és több százszor drágább, mint egy korsó prémium lager a helyi kocsmában. A kilátás azonban kétségtelenül jobb az ISS fedélzetén.sunrise_over_earth_international_space_station

Várj… mennyit?

„A raktér prémium kategóriájú, és minden elemet meg kell számolni az ár-érték arány biztosítása érdekében”

A költségek nagy része abból adódik, hogy milyen drága az ISS alapvető kellékekkel való ellátása. Az ISS minden egyes utánpótlása több millió dollárba kerül, maga a kilövés pedig akár félmillió dollárba is kerülhet. Mint ilyen, a raktér prémium kategóriájú, és minden tétel költségét meg kell határozni, hogy biztosítsuk az ár-érték arányt, figyelembe véve az egyes tételek súlyát, térfogatát és szükségességét.

Eredetileg a Space Shuttle program rendszeres ellátást biztosított az ISS-nek. Ez annak ellenére történt, hogy a Space Shuttle üzemeltetése drága volt, 500 000 000 dollárba (közel 350 000 000 fontba) került, míg egy kisebb rakéta, például az Orbital-X vagy az Orbital-X 300 000 000 000 dollárba (több mint 200 000 000 fontba került). A Space Shuttle azonban 50 000 font (több mint 20 tonna) rakományt tudott szállítani, szemben a rakéták 5000 fontjával. Ez a Space Shuttle fedélzetén található dedikált raktérnek köszönhető. water_bottle_cost_iss

"Minden űrrepülőgépért, amelyet az űrbe indítottam, tíz kisebb rakétát kell küldenem Oroszországból vagy az Egyesült Államokból" - mondja Dr. Ravi Margasahayam, a NASA rakománybiztonsági mérnöke, a Nemzetközi Űrrel foglalkozó Földi Biztonsági Felülvizsgálati Testület társelnöke. Állomás.

Emiatt egyre költségesebbé vált az ISS közvetlen ellátása az összes vízszükséglettel. Eredetileg a NASA az űrsikló segítségével két-három havonta látta el vízzel az ISS-t, és a vizet egyenként 90 font (körülbelül 40 kg) zsákokban szállították.

A rendszerek hatékonyabbá válásával a NASA-nak már csak három-hat havonta kell rakétát küldenie. Ez a biztonságot is javítja, hiszen az orosz, a Space X-7 és az Orbital ATK Antares kilövéseivel is történtek balesetek. mennyi_bekerül_víz_az űrhajósoknak

Minden ellátási út akár 400 gallon vizet is szállít. Ez a víz nem az űrhajósok minden szükségletét elégíti ki a következő utánpótlásig, hanem az ISS vízkészleteinek feltöltését szolgálja. Ahelyett, hogy kizárólag a NASA és a Roscosmos (az Orosz Szövetségi Űrügynökség) által biztosított vízre hagyatkozna, az ISS egy sor vízgyűjtő és újrahasznosító rendszert alkalmaz, hogy az űrhajósokat H20-zal látja el.

Semmi sem veszett kárba

„Semmi sem marad ki. Még a laboratóriumi patkányok is adják a vizeletüket"

Mivel ez egy nagyon értékes erőforrás az űrben, a vízvisszanyerő rendszerek az ISS fedélzetén található összes lehetséges forrásból begyűjtik a nedvességet, a páralecsapódástól és a páratartalomtól a zuhanyon és a szájhigiénián át az izzadságig és a vizeletig. Semmi sem marad ki. Még a laboratóriumi patkányok is adják a vizeletüket. „Egy ember körülbelül 72 patkány, ami a vízvisszanyerést illeti” – mondja Margasahayam.

Jelenleg a vízvisszanyerő rendszerek gyűjtik össze a szennyvíz 93%-át, a fennmaradó 7%-ot pedig a légzsilipek és a szennyeződések okozzák. Ennek ellenére az ISS naponta körülbelül 3,6 gallon vizet hasznosít újra.

Mivel a vízvisszanyerő és -újrahasznosító rendszerek egyenlően osztoznak a két fél között, elkerülhetetlen, hogy az amerikai űrhajósok orosz, az orosz űrhajósok pedig amerikai picit fogyasszák el, ami nagyjából az első a nemzetközi kapcsolatokban.

„A kevésbé étvágygerjesztő vízforrások ellenére az ISS fedélzetén lévő víz tisztább, mint a mi ivóvizünk a Földön”

A kevésbé étvágygerjesztő vízforrások ellenére az ISS fedélzetén lévő víz tisztább, mint a mi ivóvizünk a Földön. Ez az ISS víz-újrahasznosítási folyamatának köszönhető, amely részben utánozza bolygónk vízpárolgási és csapadékos folyamatát. A víz egyszerű szűrése helyett a szennyvizet összegyűjtik és alkotóelemeivé redukálják, majd a hidrogén (H) és oxigén (O) atomok egyesülnek, így friss víz jön létre. Mint ilyen, az űrhajósoknak nem okoz gondot a víz megivása, annak ellenére, hogy annak kevésbé ízletes eredete, mint az izzadság és a vizelet.

A Nemzetközi Űrállomás víz-újrahasznosító és -visszanyerő rendszerei mellett a NASA a Sabatier-reakciónak nevezett módszert is alkalmazza, hogy vizet hozzon létre hidrogénből és a kilélegzett szén-dioxidból. A hidrogén az Oxygen Generation System mellékterméke, amely elektrolízist használ a víz oxigénné és hidrogénné történő átalakításához. Korábban ezt a hidrogént az űrbe engedték ki, mivel veszélyes nagy mennyiségben tárolni, de most közvetlenül a Sabatier reaktorba táplálják. a_víz_költsége

A jövőre nézve ezek a Sabatier rendszerek döntő szerepet fognak játszani a jövőben tervezett Mars-küldetésekben. Tekintettel arra, hogy a Mars körülbelül 225 000 000 km-re (közel 140 000 000 mérföldre) van, hat-kilenc hónapba telhet, amíg eléri a vörös bolygót. Ha a visszautat is figyelembe vesszük, 18 hónap vagy több is eltelhet, mire az űrhajósok visszatérnek a Földre.

Felkészülés a Marsra

Emiatt a NASA nem csak a vízvisszanyerő és újrahasznosító rendszerek hatékonyabbá tételére törekszik, hanem a víztermelő rendszereket is kutatja. "A Sabatier-reakcióból metánt [valamint vizet] állíthatunk elő, és a metánt szén-dioxiddal kombinálva a Marson vízzé alakíthatjuk" - magyarázza Margasahayam. vízköltség_a_nemzetközi_űrállomáson

„Ami egykor az oxigéntermelési folyamat hulladék-mellékterméke volt, mostanra olyan eszközzé válik, amellyel az űrhajósok szükségleteinek kielégítésére fel lehet tölteni a vizet”

Az ISS számára, ami egykor az oxigéntermelési folyamat hulladék-mellékterméke volt, mára olyan eszközzé válik, amellyel az űrhajósok szükségleteinek kielégítésére fel lehet tölteni a vizet. Ez viszont csökkenti az ISS-nek a Földről származó víz mennyiségét.

„Bármikor, amikor nem vesz fel nagyobb súlyt, nemcsak a hasznos teher mennyiségét csökkenti, hanem a költségeket is csökkenti” – magyarázza Margasahayam. "Ezt a kötetet felhasználhatja valami más űrbe küldésére, például élelmiszerekre vagy kísérletekre."

Tehát, amikor legközelebb panaszkodsz egy sör ára miatt a helyi kocsmában, gondolj csak bele, mennyibe kerül a víz az ISS fedélzetén, és panasz nélkül igya meg a korsóját.

OLVASSA TOVÁBB: Az alkohol rövid története az űrben

Képek: Neil Tackaberry és NASA a Creative Commons alatt